Mostanában sokat gondolok a változásokra. Hogy mire is gondolok? Igazából arra, hogy sosem késő változtatni. Legyen szó bármiről akár egy új szakma, életmód, egy új sport, kilépni egy rossz kapcsolatból stb. A változás életünk része folyamatosan. Hiszen ahogy felnövünk kisgyermekből kamasszá, majd fiatal felnötté és felnötté mind változást hozz magával. Persze vannak olyan dolgok amik negativnak tünnek, de ha nem esünk kétségbe akár még pozitív is lehet. De én most azokra a változásokra gondolok amik izgalommal töltenek el. Vegyünk egy egyszerü példát, mint mondjunk az életkorok. Meg vannak azok a pontok amiket várunk, tudjuk hogy egy új dolog jön ami többnyire izgalommal tölti el az embert ezek a 14, 16, 18, 21, 25, 30 éves korunk.
Én itt vagyok lassan betöltöm a 30-at és kb 1 éve kezdtem újra átgondolni mit is akarok kezdeni az életemmel? Ehhez be vallom kellet egy kis külső lökés egy barátnő személyében. Jelenlegi munkahelyemen már több mint 7 éve dolgozom. A munkát ismerem, értek hozzá, a kollégáimmal mint egy kis család dolgozunk együtt. Nyilván semmi de tökéletes, de elvoltam nyugodtan. Majd jött egy lehetőség, ami kimozditott a komfort zónámból, ami miatt át kellet gondolnom ezt akarom csinálni életem végéig? A válasz egyértelmüen nem.
Nah de akkor mégis mihez kezdjek magammal? Nézegettem tanfolyamokat, iskolákat, állás ajánlatokat próbáltam felmérni a lehetőségeimet. Visszagondoltam milyen szakmákra készültem még az óvodában, mi is érdekelt akkor. Nah akkor kezdett körvonalazodni mihez is akarok kezdeni. Ki mondta hogy 5 évesen nem találhatjuk ki is leszünk?
Probáltam több mindent, de remélem, hogy most már a hivatásom találtam meg nem pedig a munkám.
Ha nem érted a különbséget gondold végig az életed te is, mert tudod sosem késő 😊
Szóval vár rám két kemény év, tanulás a munka melett, de bizom magamban és abban, hogy jól döntöttem. Szorítsatok.
Puszi, és szép napot
Bethliz
