Egy férfi, akit arra kárhoztattak, hogy örök élete során több ezer asszony szeretője legyen. Iulianosz mindent tud a nőkről; miként szóljon hozzájuk, mi a lelkük kulcsa és legfőképp, hogyan tüzelje fel a testüket. Ám Iulianosz átkozza azt a napot, amikor a büszke spártai katonából szerelmi rabszolga, dicsőséges hadvezérből vágyakozó nők szexuális játékszere lett. Másnak a gyönyörű testek, a kéjes női sikolyok elérhetetlenné tűnő vágyak, neki véget nem érő kínok. Egy napon Grace Alexander hívatja a szexrabszolgát, hogy kielégítse vágyait, de a fenséges asszony - oly sok nő közül először - felfigyel a büszke férfira, és kettőjük szerelme talán még a szörnyű átkot is megtörheti..
Ez a könyv hátulján található ajánlás. Ebből a legtöbben egy erotikus jelenetekkel tele tűzdelt tipikus romantikus történet mikor szerelem legyőzi az átkot.
De ez a könyv sokkal több annál. Mély érzelmeket találhatunk meg benne. Grace aki szexuálterapeutaként dolgozik, hiába sikeres munkájában, magán élete elég sivár. Egy régi csalódás után, nagyon meg válogatja kit enged közel magához. Barátnője Selena aki boszorkány, úgy gondolja tökételes ajándék lesz barátnőjének szülinapjára egy szerelmi rabszolga aki egy hónapon át kényezteti és utána talán nyitottabb lesz a férfiak iránt.
Grace nem hisz a hókuszpókuszokban de mivel, kicsit becsíp a szülinapján Selena könnyen rá veszi, hogy idézzék meg Makedóniai Iulianoszt. Grace nem hisz a szemének mikor barátnője távozása után meg jelenik egy csodás testtel meg áldott hitetlen vonzó, meztelen férfi nappalijában. A lány először halálra rémül, majd utána olyan vágy önti el testét amit eddig még soha nem érzett. De józan esze felülkerekedik. nem hódol be a férfi erejének.
Nem tudja mihez kezdhetne vele. Próbálja meg ismerni, és a férfi fokozatosan meg nyitja előtte szívét úgy ahogy eddig senkinek. Mivel Grace végre ember számba veszi és nem akarja kihasznál, egyre mélyebben kötődik a lányhoz. De tudja nem szabd hisz a hónap végén távoznia kell.
Mikor esélyt kap arra, hogy meg törjék az átkot, a lány bár nem akarja hogy kihasználják, bele megy hogy próbálják meg. Ezek után pedig, Iulianosz lehetőséget kap, hogy visszatérjen saját idejébe ha az átok megtörik. Mindennél jobban vágyik a lányra, szinte bele is örül a vágyba, de nem akarja kihasználni mint előtte korábban azt tették.
A közös beszélgetések és együtt töltött idő alatt kölcsönösen egyre mélyebben kezdenek el érezni egymást iránt. De egyikük sem meri bevallani szerelmét a esik iránt. Mindketten félnek ettől a mély érzelemtől.
Grace mégsem adja fel, hogy meg mentse a férfit, de bármennyire szeretné nem meri meg kérni maradjon vele. Iulianosz pedig akármennyire szabadulna nem akarja kihasználni a lányt, mert úgy érzi nem tudna ebben az új világban élni és ha meg is törik az átok akkor is elhagyja szerelmét.
Érzelmek vihara a könyv. Két teljesen különböző mégis valahol hasonló ember érzelmeit ismerhetjük meg. Felkavaró, és magával ragadó szerelmi történet. Igazi szerelem bontakozik ki a lapokon, amikor a másikért képesek vagyunk feláldozni bármit.
Én 2 nap alatt olvastam ki. Meg értem miért mondta a barátnőm akitől kölcsön kaptam hogy imádja. Nem lehet nem szeretni, és szorítani hogy igenis nekik együtt kell lenniük.
Ha érdekel hogyan talál egymásra két magányos szív és, hogy sikerül-e meg törni a spártai harcost 2000 éve fogva tartó átkot. Akkor olvassátok el az Álomszerető című könyvet, ami a Sötét vágyak vadásza sorozat első kötete.
Mindenkinek merem ajánlani, aki szereti a romantikus történeteket.
Remélem fel keltettem az érdeklődéseteket.
Mivel most kicsit rosszul vagyok és fáj a fejem az Fekete vér beszámolóval majd csak később jövök, de szerintem a héten meg lesz.
Üdv: Bethliz
2010. június 28., hétfő
2010. június 24., csütörtök
Saját versecske
Valamelyik este, már fél álomban voltam, amikor megírtam ezt a kis versecskét. Aki csetelt, vagy próbált már neten, esetleg buliban ismerkedni, vagy egyszerűen találkozott már felületes pasival aki csak ágyba akart vinni meg fogja érteni miről írok.
Általában mindig éjszaka kap el az ihlet amikor meg nyugszik körülöttem a világ és elmenekülhetek a sajátomba.
Ha erre jársz és olvasod a verset kérlek írj egy pár szót.
Ha esetleg megtetszik és mással is megosztanád akkor a linket rakd, ki a vers teljesen a sajátom az én érzéseimről szólnak. De bízom bennetek, hogy senki nem lopnál el vagy legalábbis jelzi kitől és honnan van.
Legjobb barátnőm Netty szerint jó szóval várom a ti véleményeteket is.
Üdv. Bethliz
Nem várok....
Nem várok én nagy csodát, csak, hogy végre valaki lásson már,
Nézz ám ez vagyok én, csak egy egyszerű lány, aki arra vár ne csak nézz hanem láss.
Nézz rám és láss meg engem, ne csak a testem hanem a lelkem.
Hiába vagyok erős, a lelkem törékeny kincs, mit mások ezerszer tiportak már, de ha te ezt látod jó úton jársz, és lassan rám találsz.
Nem kell gyémánt és hamis szavak, egy igazi beszélgetés, néhány őszinte szó ennyi csak mit egy lány vár.
De ne hitegess, felesleges, ha csak a testem kell, légy te is erős és mond a szemembe.
Ha nem mered, nem érdemled, ne hidd hogy ez jobban fáj, mint a hamis szavak.
Hitegetsz és lassan szívemhez közeledsz, de nem érdekel más csak a testem.
A végén egyedül leszek, mint összetört szív és lélek, NE bánts kérlek. Csak nézz a szemembe és mond mit vársz. ne hagy magad után egy vérző szívű lányt.
Nem várok mást, csak egy megértő őszinte férfit, aki a testem helyett a lelkemet látja, valakit aki ismer igazán.
Nem várok mást, csak jöjjön valaki aki nem csak nézz hanem lát.
Általában mindig éjszaka kap el az ihlet amikor meg nyugszik körülöttem a világ és elmenekülhetek a sajátomba.
Ha erre jársz és olvasod a verset kérlek írj egy pár szót.
Ha esetleg megtetszik és mással is megosztanád akkor a linket rakd, ki a vers teljesen a sajátom az én érzéseimről szólnak. De bízom bennetek, hogy senki nem lopnál el vagy legalábbis jelzi kitől és honnan van.
Legjobb barátnőm Netty szerint jó szóval várom a ti véleményeteket is.
Üdv. Bethliz
Nem várok....
Nem várok én nagy csodát, csak, hogy végre valaki lásson már,
Nézz ám ez vagyok én, csak egy egyszerű lány, aki arra vár ne csak nézz hanem láss.
Nézz rám és láss meg engem, ne csak a testem hanem a lelkem.
Hiába vagyok erős, a lelkem törékeny kincs, mit mások ezerszer tiportak már, de ha te ezt látod jó úton jársz, és lassan rám találsz.
Nem kell gyémánt és hamis szavak, egy igazi beszélgetés, néhány őszinte szó ennyi csak mit egy lány vár.
De ne hitegess, felesleges, ha csak a testem kell, légy te is erős és mond a szemembe.
Ha nem mered, nem érdemled, ne hidd hogy ez jobban fáj, mint a hamis szavak.
Hitegetsz és lassan szívemhez közeledsz, de nem érdekel más csak a testem.
A végén egyedül leszek, mint összetört szív és lélek, NE bánts kérlek. Csak nézz a szemembe és mond mit vársz. ne hagy magad után egy vérző szívű lányt.
Nem várok mást, csak egy megértő őszinte férfit, aki a testem helyett a lelkemet látja, valakit aki ismer igazán.
Nem várok mást, csak jöjjön valaki aki nem csak nézz hanem lát.
2010. június 22., kedd
Jennifer Weiner: Jó az ágyban Nagydarab nőt szeretni
Ma délután nem sokkal negyed 3 után fejeztem be a könyvet. Eleinte egy erotikus részekkel átszőtt, nagy darab szingli nő szerelmi életére számítottam. Azt tudom hogy annak idején a Joy ajánlásában találtam meg. Pontosan nem emlékszem melyik részt emelték ki. De majd megkeresem és bemásolom.
Nagyon jó könyv ajánlom mindenkinek aki nem elégedett a testével. Jajj nem tudom ti hogy vagytok vele, de én ha befejezek egy könyvek akkor sajnálom. Szívesen visszatérnék a világába. De ez csak akkor lehetséges ha sorozatról van szó. DE sajna jelen esetben nem tudok róla hogy lenne-e folytatása a könyvnek. Pedig érdekelne hogy alakul a fő hő Cannie élete a későbbiekben.
A könyv lehetne egy tipikus szerelmi történet, egy olyan romantikus sztori mikor a hősnő a végén a könyv elején meg ismert pasi karjaiba omlik. De nem ez a könyv más mint a többi. Itt nem azt ismerjük meg hogy hogyan talált egymásra párnap alatt a pár /bár erről is van benne szó/ hanem azt hogy 3 év után a szerelem már nem feltétlen elég, ha nem vagyunk biztosak magunkban. Cannie egy kis szünetett kér barátjától Bruce-től. Bruce persze úgy gondolja itt vége a kapcsolatnak és 3 hónap múlva egy népszerű magazinban ír a lányól Jó az ágyban című rovatban Nagy darab nőt szeretnit címmel. A lány ezen teljesen kiakad. Barátjának ez a bemutatkozó cikke és nem hiszi el hogy ezt teszi vele. Teljesen kiborul és a parkolóban egy csúnya veszekedés utű szakítanak. A lány nem tud túl jutni volt barátján.
Sosem volt elégedett testével, és a cikk után még inkább úgy érzi le kell fogynia. Ezért el megy a Philadelphiai Egyetem Túlsúly és táplálkozási rendellenség ambulanciájára. Részt szeretne venni egy új gyógyszer kísérletében, hogy lefogyjon. Itt ismerkedik a kedves Dr. K.-val.
Cannie írónő, egy újságnál ír Hollywoodi tudósításokat. Munkahelyi van egy őskövület jellegű nő, aki szintén hasonló cikkel fogalakozik, de még Cannie a friss és fiatal hírességekre és újdonságokra specializálódik, addig Gaby gonosz kolléganője, kizárólag a régi filmsztárokra.
Egy riport alkalmával rájön, Hoolywoodban vannak normális emberek, át át múlatott éjszaka után pedig oda adja forgatókönyvét jó barátnőjének, hátha végre filmre viszik.
Cannie életében semmi sem úgy alakul mint ahogy az emberek elvárják és az normális lenne. De kitudja mi a normális nem?
Miután olyasmi történik életében ami az egészet megváltoztathatja nagy döntés elé néz. Továbbra sem tud túljutni a nagyra nőtt kisfiún Brucen miközben neki fel kell nőnie végleg hogy meghozza azokat a döntéseit amik meghatározzák jövőjét. Cannie 28 éves aköny elején. A végén pedig már 29. Van benne depresszió Kaliforniai kiruccanás, találkozás a tini rajongás tárgyával, szerelem, dráma, romantika, boldogság, és mélybe zuhanás. Barátok családi gondok, egy cuki kutya Cöfi. A csalódások és remények tengerében Cannie megismeri magát és rájön hogy néha nem árt segítséget kérni és bízni azokban akik szeretnek minket valamint hogy a megoldás néha az orrunk előtt van és mi nem vesszük észre.
Olvasás közben néha nevettem, hol sírva fakadtam volna, majd vidám voltam és összeszorult a szívem és volt amikor vigyorogtam mint a vadalma.
Remélem fel keltettem az érdeklődéseteket és ti is elolvassátok ezt könyvet. Mindenkinek csak ajánlani tudom, és akkor az én ajánlásom után következzen a könyvoldalak és a joy ajánlása.
Bookline:
Mi lehet annál szörnyűbb, mint amikor a pasink kövérnek tart? Például ha ezt még meg is írja egy népszerű női magazinban…
„Soha nem felejtem el azt a napot, amikor megtudtam, hogy a barátnőm nehezebb, mint én...
Véletlenül megtaláltam a fogyókúrás naplóját, amelyben feljegyezte, mikor mit evett, mit tervez enni ezután, és hogy megissza-e az előírt 2-3 liter folyadékot naponta. Ott volt a neve. Ott volt a fogyókúrás programban kapott azonosító száma. És ott volt a súlya is, amit, mivel úriember vagyok, nem fogok elárulni. Legyen elég annyi, hogy sokkolóan magas szám volt.
Tudtam, hogy C. nagydarab lány. Nagyobb, mint a tévében látott fürdőruhás modellek, vagy a vígjáték- és kórházi sorozatok légiesen karcsú szereplői. Egyértelműen nagyobb volt, mint bármelyik korábbi barátnőm.
A válla olyan széles, mint az enyém, a kezünk is majdnem egyforma méretű, és a mellétől a hasáig, a csípőjétől a combja domborulatáig csupa édes hullám és hívogató melegség volt. De mások társaságában már nem éreztem magam ilyen kellemesen mellette. A 178 centi magas C., akinek a felépítése leginkább egy nehézsúlyú díjbirkózóéra emlékeztetett, nem tudott észrevétlenül beleolvadni a tömegbe.
Nagydarab nőt szeretni bátor tett a mai világban – sőt, talán hiábavaló is. Mert hiába szerettem C.-t, tudtam, olyasvalaki iránt lángolok, aki nem hiszi el magáról, hogy megérdemli a szerelmet.”
Cannie Shapiro nem akar hinni a szemének, amikor meglátja, hogy a barátja, Bruce, akivel épp „szünetet tartanak”, ezt írta róla. Amúgy sincs túl jó passzban, az anyja ugyanis váratlanul bejelenti, hogy leszbikus, az egyik kolléganője állandóan fúrja a munkahelyén, ráadásul valóban van egy kis probléma a súlyával…
Egy igazi nő azonban nem hagyhatja ennyiben a dolgot. Cannie kétségbeesett fogyókúrába kezd, hogy visszaszerezze Bruce-t, és helyreállítsa a saját önbecsülését, ám ezzel olyan eseménysorozatot indít el, amely örökre megváltoztatja az életét…
Jennifer Weiner, a nagy sikerű Egy cipőben és Kismamák pácban szerzőjének első és egyik legsikeresebb műve, amellyel az egész világon berobbant az irodalmi köztudatba. Egy szórakoztató, intelligens, megható és humoros szingliregény azoknak, akik a kliséknél többre vágynak.
Joy:
Mondhatni hogy tapasztalt voltam. Bruce pedig... nem volt az. Érte néhány durva visszautasítás gimnazista korában, amikor még nagyon csúnya volt a bőre, és még nem jött rá, hogy bizonyos típusú lányok megbízhatóan buknak a fűre és a lófarokra. Amikor azon a bizonyos első estén megjelent nálam a hálózsákjával, kockás ingben nem volt már szűz, de még sosem volt igazi kapcsolata, és még soha nem volt szerelmes. Ő álmai asszonyát kereste, míg én, bár nem tiltakoztam volna ha összefutok a nagy Ő-vel, leginkább kedvességre és odafigyelésre vágytam... na jó, igazából szexre. Először a kanapéra ültünk, egymás mellett. Megfogtam a kezét. Hideg volt és nyirkos . Amikor szinte szórakozottan átkaroltam, az övéhez nyomtam a combomat, éreztem hogy remeg. Ez meghatott. Gyengéd és kedves akartam lenni. Mindkét kezét megfogtam, és lehúztam a kanapéról. - Dőljünk le - mondtam. Kézen fogva mentünk a hálószobába, ahol lefeküdt az ágyamra, tágra nyitott szemmel a sötétbe bámulva, egy kicsit úgy, mintha fogorvosi székben ülne. Felkönyököltem és hagytam, hogy néhány szabadon lógó hajtincsem az arcát simogassa. Amikor megcsókoltam a nyakát, olyan ijedten vette a levegőt, mintha megégettem volna, s amikor egy kézzel benyúltam az inge alá, és finoman simogattam mellszőrzetét, az általam hallott leggyengédebb hangon sóhajtotta: - Ó, Cannie!
De rettenetesen csókolt: öles nyelvcsapásokkal nyálazott össze, miközben ajkai az enyémet érintve mintha összeestek volna, és nekem nem maradt más, mint a foga s a bajusza. A keze merev és ügyetlen volt. - Ne mozdulj - suttogtam.
Ne haragudj- súgta vissza csalódottan. - Rosszul csinálom, ugye?
- Ssss - csitítottam, és ajkammal megint a nyakát kényeztettem azon az érzékeny területen., ahol véget ért a szakálla. Egyik kezemmel végigsimítottam a mellkasát, majd finoman a slicce körül játszadoztam. Semmi. Az oldalához nyomtam a mellem, csókoltam a homlokát, a szemháját, és az orra hegyét, majd újra megpróbáltam. Még mindig semmi. EZ különös volt. Úgy döntöttem, megtanítom neki, hogyan tud boldoggá tenni függetlenül attól, hogy van-e merevedése. Mélyen megérintett, ahogy ez a 185 centis, lófarkas fiú olyan arckifejezéssel feküdt ott, mintha éppen a kivégzésére várna. Lábaimat az övé köré fontam, megfogtam a kezét és becsúsztattam a bugyimba. A szemembe nézett, és elmosolyodott, amikor érezte, ilyen nedves vagyok. Oda vezettem, ahol jól esett, a tenyerembe fogtam a kezét, a testemhez nyomtam az ujjait, megmutattam neki, mit csináljon, és hagytam, hogy érezze, hogyan sóhajtok és nyögök, amikor elmegyek. Aztán újra a nyakába fúrtam az arcomat, majd ajkaimat a füléhez nyomtam. - Köszönöm - suttogtam. Sós ízt éreztem. Izzadtságot? Talán könnyet ? Sötét volt, nem láttam.
Így aludtunk el - én pólóban és bugyiban, köré fonódva, Bruce pedig félig kigombolt ingben, nadrágban és zokniban. Amikor a nap első sugarai beóvakodtak az ablakon, kinyitotuk a szemünket, egymásra néztünk, és úgy éreztük, mintha sokkal régebb óta ismernénk egymást. Mintha sose lettünk volna idegenek.
- Jó reggelt - suttogtam.
- Gyönyörű vagy - válaszolta.
Üdv: Bethliz
Nagyon jó könyv ajánlom mindenkinek aki nem elégedett a testével. Jajj nem tudom ti hogy vagytok vele, de én ha befejezek egy könyvek akkor sajnálom. Szívesen visszatérnék a világába. De ez csak akkor lehetséges ha sorozatról van szó. DE sajna jelen esetben nem tudok róla hogy lenne-e folytatása a könyvnek. Pedig érdekelne hogy alakul a fő hő Cannie élete a későbbiekben.
A könyv lehetne egy tipikus szerelmi történet, egy olyan romantikus sztori mikor a hősnő a végén a könyv elején meg ismert pasi karjaiba omlik. De nem ez a könyv más mint a többi. Itt nem azt ismerjük meg hogy hogyan talált egymásra párnap alatt a pár /bár erről is van benne szó/ hanem azt hogy 3 év után a szerelem már nem feltétlen elég, ha nem vagyunk biztosak magunkban. Cannie egy kis szünetett kér barátjától Bruce-től. Bruce persze úgy gondolja itt vége a kapcsolatnak és 3 hónap múlva egy népszerű magazinban ír a lányól Jó az ágyban című rovatban Nagy darab nőt szeretnit címmel. A lány ezen teljesen kiakad. Barátjának ez a bemutatkozó cikke és nem hiszi el hogy ezt teszi vele. Teljesen kiborul és a parkolóban egy csúnya veszekedés utű szakítanak. A lány nem tud túl jutni volt barátján.
Sosem volt elégedett testével, és a cikk után még inkább úgy érzi le kell fogynia. Ezért el megy a Philadelphiai Egyetem Túlsúly és táplálkozási rendellenség ambulanciájára. Részt szeretne venni egy új gyógyszer kísérletében, hogy lefogyjon. Itt ismerkedik a kedves Dr. K.-val.
Cannie írónő, egy újságnál ír Hollywoodi tudósításokat. Munkahelyi van egy őskövület jellegű nő, aki szintén hasonló cikkel fogalakozik, de még Cannie a friss és fiatal hírességekre és újdonságokra specializálódik, addig Gaby gonosz kolléganője, kizárólag a régi filmsztárokra.
Egy riport alkalmával rájön, Hoolywoodban vannak normális emberek, át át múlatott éjszaka után pedig oda adja forgatókönyvét jó barátnőjének, hátha végre filmre viszik.
Cannie életében semmi sem úgy alakul mint ahogy az emberek elvárják és az normális lenne. De kitudja mi a normális nem?
Miután olyasmi történik életében ami az egészet megváltoztathatja nagy döntés elé néz. Továbbra sem tud túljutni a nagyra nőtt kisfiún Brucen miközben neki fel kell nőnie végleg hogy meghozza azokat a döntéseit amik meghatározzák jövőjét. Cannie 28 éves aköny elején. A végén pedig már 29. Van benne depresszió Kaliforniai kiruccanás, találkozás a tini rajongás tárgyával, szerelem, dráma, romantika, boldogság, és mélybe zuhanás. Barátok családi gondok, egy cuki kutya Cöfi. A csalódások és remények tengerében Cannie megismeri magát és rájön hogy néha nem árt segítséget kérni és bízni azokban akik szeretnek minket valamint hogy a megoldás néha az orrunk előtt van és mi nem vesszük észre.
Olvasás közben néha nevettem, hol sírva fakadtam volna, majd vidám voltam és összeszorult a szívem és volt amikor vigyorogtam mint a vadalma.
Remélem fel keltettem az érdeklődéseteket és ti is elolvassátok ezt könyvet. Mindenkinek csak ajánlani tudom, és akkor az én ajánlásom után következzen a könyvoldalak és a joy ajánlása.
Bookline:
Mi lehet annál szörnyűbb, mint amikor a pasink kövérnek tart? Például ha ezt még meg is írja egy népszerű női magazinban…
„Soha nem felejtem el azt a napot, amikor megtudtam, hogy a barátnőm nehezebb, mint én...
Véletlenül megtaláltam a fogyókúrás naplóját, amelyben feljegyezte, mikor mit evett, mit tervez enni ezután, és hogy megissza-e az előírt 2-3 liter folyadékot naponta. Ott volt a neve. Ott volt a fogyókúrás programban kapott azonosító száma. És ott volt a súlya is, amit, mivel úriember vagyok, nem fogok elárulni. Legyen elég annyi, hogy sokkolóan magas szám volt.
Tudtam, hogy C. nagydarab lány. Nagyobb, mint a tévében látott fürdőruhás modellek, vagy a vígjáték- és kórházi sorozatok légiesen karcsú szereplői. Egyértelműen nagyobb volt, mint bármelyik korábbi barátnőm.
A válla olyan széles, mint az enyém, a kezünk is majdnem egyforma méretű, és a mellétől a hasáig, a csípőjétől a combja domborulatáig csupa édes hullám és hívogató melegség volt. De mások társaságában már nem éreztem magam ilyen kellemesen mellette. A 178 centi magas C., akinek a felépítése leginkább egy nehézsúlyú díjbirkózóéra emlékeztetett, nem tudott észrevétlenül beleolvadni a tömegbe.
Nagydarab nőt szeretni bátor tett a mai világban – sőt, talán hiábavaló is. Mert hiába szerettem C.-t, tudtam, olyasvalaki iránt lángolok, aki nem hiszi el magáról, hogy megérdemli a szerelmet.”
Cannie Shapiro nem akar hinni a szemének, amikor meglátja, hogy a barátja, Bruce, akivel épp „szünetet tartanak”, ezt írta róla. Amúgy sincs túl jó passzban, az anyja ugyanis váratlanul bejelenti, hogy leszbikus, az egyik kolléganője állandóan fúrja a munkahelyén, ráadásul valóban van egy kis probléma a súlyával…
Egy igazi nő azonban nem hagyhatja ennyiben a dolgot. Cannie kétségbeesett fogyókúrába kezd, hogy visszaszerezze Bruce-t, és helyreállítsa a saját önbecsülését, ám ezzel olyan eseménysorozatot indít el, amely örökre megváltoztatja az életét…
Jennifer Weiner, a nagy sikerű Egy cipőben és Kismamák pácban szerzőjének első és egyik legsikeresebb műve, amellyel az egész világon berobbant az irodalmi köztudatba. Egy szórakoztató, intelligens, megható és humoros szingliregény azoknak, akik a kliséknél többre vágynak.
Joy:
Mondhatni hogy tapasztalt voltam. Bruce pedig... nem volt az. Érte néhány durva visszautasítás gimnazista korában, amikor még nagyon csúnya volt a bőre, és még nem jött rá, hogy bizonyos típusú lányok megbízhatóan buknak a fűre és a lófarokra. Amikor azon a bizonyos első estén megjelent nálam a hálózsákjával, kockás ingben nem volt már szűz, de még sosem volt igazi kapcsolata, és még soha nem volt szerelmes. Ő álmai asszonyát kereste, míg én, bár nem tiltakoztam volna ha összefutok a nagy Ő-vel, leginkább kedvességre és odafigyelésre vágytam... na jó, igazából szexre. Először a kanapéra ültünk, egymás mellett. Megfogtam a kezét. Hideg volt és nyirkos . Amikor szinte szórakozottan átkaroltam, az övéhez nyomtam a combomat, éreztem hogy remeg. Ez meghatott. Gyengéd és kedves akartam lenni. Mindkét kezét megfogtam, és lehúztam a kanapéról. - Dőljünk le - mondtam. Kézen fogva mentünk a hálószobába, ahol lefeküdt az ágyamra, tágra nyitott szemmel a sötétbe bámulva, egy kicsit úgy, mintha fogorvosi székben ülne. Felkönyököltem és hagytam, hogy néhány szabadon lógó hajtincsem az arcát simogassa. Amikor megcsókoltam a nyakát, olyan ijedten vette a levegőt, mintha megégettem volna, s amikor egy kézzel benyúltam az inge alá, és finoman simogattam mellszőrzetét, az általam hallott leggyengédebb hangon sóhajtotta: - Ó, Cannie!
De rettenetesen csókolt: öles nyelvcsapásokkal nyálazott össze, miközben ajkai az enyémet érintve mintha összeestek volna, és nekem nem maradt más, mint a foga s a bajusza. A keze merev és ügyetlen volt. - Ne mozdulj - suttogtam.
Ne haragudj- súgta vissza csalódottan. - Rosszul csinálom, ugye?
- Ssss - csitítottam, és ajkammal megint a nyakát kényeztettem azon az érzékeny területen., ahol véget ért a szakálla. Egyik kezemmel végigsimítottam a mellkasát, majd finoman a slicce körül játszadoztam. Semmi. Az oldalához nyomtam a mellem, csókoltam a homlokát, a szemháját, és az orra hegyét, majd újra megpróbáltam. Még mindig semmi. EZ különös volt. Úgy döntöttem, megtanítom neki, hogyan tud boldoggá tenni függetlenül attól, hogy van-e merevedése. Mélyen megérintett, ahogy ez a 185 centis, lófarkas fiú olyan arckifejezéssel feküdt ott, mintha éppen a kivégzésére várna. Lábaimat az övé köré fontam, megfogtam a kezét és becsúsztattam a bugyimba. A szemembe nézett, és elmosolyodott, amikor érezte, ilyen nedves vagyok. Oda vezettem, ahol jól esett, a tenyerembe fogtam a kezét, a testemhez nyomtam az ujjait, megmutattam neki, mit csináljon, és hagytam, hogy érezze, hogyan sóhajtok és nyögök, amikor elmegyek. Aztán újra a nyakába fúrtam az arcomat, majd ajkaimat a füléhez nyomtam. - Köszönöm - suttogtam. Sós ízt éreztem. Izzadtságot? Talán könnyet ? Sötét volt, nem láttam.
Így aludtunk el - én pólóban és bugyiban, köré fonódva, Bruce pedig félig kigombolt ingben, nadrágban és zokniban. Amikor a nap első sugarai beóvakodtak az ablakon, kinyitotuk a szemünket, egymásra néztünk, és úgy éreztük, mintha sokkal régebb óta ismernénk egymást. Mintha sose lettünk volna idegenek.
- Jó reggelt - suttogtam.
- Gyönyörű vagy - válaszolta.
Üdv: Bethliz
2010. június 21., hétfő
New Moon Dvd
Mint gondolom sokan tudjátok, június 18-án megjelent a New Moon - Új Hold című film szimpla és dupla lemezes extra változatban. Én meg is rendeltem kb 1 héttel korábban, így 18-án meg is kaptam. Eddig csak az extrákat kezdtem el megnézni. Egész pontosan láttam a kimaradt jeleneteket, a bővített jeleneteket, egy Olaszországi forgatásról szóló összefoglalót, a rajongókról valamint a klippeket. Szóval van még hátra bőven.
Jah és tényleg egy storybordtól a filmig részt ahol 2 jelenetet mutattak be egyszerre rajzon és ami lett belőle látható. Érdekes hogy szinte teljesen ugyan azt a jelentett mutatja be, vagyis hogy a rendezőnek sikerült az összes elképzelését pontosan úgy meg valósítani ahogy szerette volna.
A bővített és kimaradt jelentek, hát nem is tudom őszintén nekem egyáltalán nem hiányzik. Az Olaszországi forgatásól és a rajongókról szolo ész nagyon tetszett. A klippekből nem mindegyiknek van képi meg jelenésben köze a filmhez.
Majd elfelejtettem a zenék válogatásáról is csináltak egy videót. Igazán érdekes az ahogyan kiválasztották az együtteseket, felkérték őket egy-egy szám megírására, valamint amikor elmondják az adott szám mit is jelent az együttesnek mit is szerettek volna átadni.
Hát azt hiszem most gyorsan csak ennyi. Majd később még beszámolok a többiről is, de jelenleg leköt az olvasás, ugyan is a dvd-vel együtt könyvet is rendeltem a Bookonline-ról. Nagyon jó könyv bár úgy rémlett vannak benne erotikus jelentek /mert egy joy forró olvasmányok ajánlásban találtam/ nem igen találhatók meg, viszont nagyon érdekes. Szerintem ha befejezem megosztom veletek a véleményem.
Valamint szeretném közölni hogy megjelent az Anita Blake sorozat következő része a Fekete vér magyarul, nekem már meg is van. Ha valakit érdekel irjon szívesen átküldöm. Még nem olvastam de szerintem a jó az ágyban után az lesz a következő.
Remélem fel keltettem az érdeklődéseteket.
Majd elfejtettem, /látjátok hű vagyok a címhez/ ha minden ugy megy ahogy terveztem akkor megyek 30-án Pestre a Westendbe az Eclipse vetítésére ésarról mindeképpen beszámolok hogynaki esetleg nem látja tudja mire számitson, persze hagyok titkokat majd, és ugyanigy tervezem a könyvvekkel is.
"legyetek jók" Üdv: Bethliz
Jah és tényleg egy storybordtól a filmig részt ahol 2 jelenetet mutattak be egyszerre rajzon és ami lett belőle látható. Érdekes hogy szinte teljesen ugyan azt a jelentett mutatja be, vagyis hogy a rendezőnek sikerült az összes elképzelését pontosan úgy meg valósítani ahogy szerette volna.
A bővített és kimaradt jelentek, hát nem is tudom őszintén nekem egyáltalán nem hiányzik. Az Olaszországi forgatásól és a rajongókról szolo ész nagyon tetszett. A klippekből nem mindegyiknek van képi meg jelenésben köze a filmhez.
Majd elfelejtettem a zenék válogatásáról is csináltak egy videót. Igazán érdekes az ahogyan kiválasztották az együtteseket, felkérték őket egy-egy szám megírására, valamint amikor elmondják az adott szám mit is jelent az együttesnek mit is szerettek volna átadni.
Hát azt hiszem most gyorsan csak ennyi. Majd később még beszámolok a többiről is, de jelenleg leköt az olvasás, ugyan is a dvd-vel együtt könyvet is rendeltem a Bookonline-ról. Nagyon jó könyv bár úgy rémlett vannak benne erotikus jelentek /mert egy joy forró olvasmányok ajánlásban találtam/ nem igen találhatók meg, viszont nagyon érdekes. Szerintem ha befejezem megosztom veletek a véleményem.
Valamint szeretném közölni hogy megjelent az Anita Blake sorozat következő része a Fekete vér magyarul, nekem már meg is van. Ha valakit érdekel irjon szívesen átküldöm. Még nem olvastam de szerintem a jó az ágyban után az lesz a következő.
Remélem fel keltettem az érdeklődéseteket.
Majd elfejtettem, /látjátok hű vagyok a címhez/ ha minden ugy megy ahogy terveztem akkor megyek 30-án Pestre a Westendbe az Eclipse vetítésére ésarról mindeképpen beszámolok hogynaki esetleg nem látja tudja mire számitson, persze hagyok titkokat majd, és ugyanigy tervezem a könyvvekkel is.
"legyetek jók" Üdv: Bethliz
2010. június 16., szerda
Díj
Szabályok:
1. Tedd ki a logót! Fent látható
2. Nevezd meg kitől kaptad: Sister
3. Add tovább: Dido_Taylor
Nikcimaci
Mégegszer köszönöm!
Bethliz
2010. június 6., vasárnap
Új cica
Sziasztok!
Tudom ígértem Anitából napról napra való frissítést, de most ez a jó idő el csábított. Mire tegnap mire beértem nagyon elfáradtam főleg mire eljutottam a fürdőbe. Ez van ha sokan vagyunk.
Ma pedig annyi dolgom volt hogy csuda, nem is volt időm napozni.
Viszont ma voltam az új kis cicánkért és ez annyira feldobta a napom, mert eddig kicsit depi voltam tegnap este óta. Gondoltam megosztom veletek milyen édes drága cicám van. Igaz kertes házban lakom, de mivel szobatiszta és van két kutyánk egy ideig bent van. Most épp alszik. Nem akárhol drágám kibérelte a papucsom. Kb7-8 hetes kisfiú, Tigrisnek neveztük el mert olyan édes csíkjai vannak már ahol nem fehér.
Csináltam egy képet róla ahogy alszik a papucsomban.
Holnap megpróbálom hozni az új Anita idézeteket. Bár lehet másról fogok írni. Még attól függ mennyi dolgom és milyen idő lesz. De Ígérem lesz új Anita még a most következő héten.
Addig is legyetek rosszak!!!!
Üdv.: Bethliz
2010. június 4., péntek
Anita idézetek 3.
Igaz hogy az oldal változott, de azért az Anita kedvenc idézeteim részt befejezem.
A sorban következő könyv a 7. Égő Áldozatok.
Itt fejből van jó pár rész amit eltudnék mondani. Nah de nézzük szépen sorban ahogy szoktuk.
Az tuti hogy itt a 7. fejezet ez első kedvenc részem, olvasom hogy melyiket is szedném ki, de az egész nagyon tuti, vannak benne romantikus, vicces részek. Itt végül meg ismerhetjük hogyan alakul Anita és Jean-Claude kapcsolata. Azért pár vicces részt kiszedek ebből az éttermes részből.
Annyi tűsarok és kisestélyi nélkül töltött év után Jean-Claude egyetlen hónap alatt megtanított arra, amire a mostohaanyám húsz év alatt képtelen volt.
Felemelkedett a székből, és én még ezt se bántam, bár egyszer, az ősidőkben totál kiakasztottam egy gólyabálpartneremet azzal, hogy mindahányszor felpattant ültéből, hogy üdvözöljön egy lányt az asztalunknál, én is felálltam. Na ja, egyrészt azóta lekvárabb lettem, másrészt így végre többet láthattam Jean-Claude szereléséből.
A nadrágját puha, fekete lenvászonból szabták. Ránc nélkül, tökéletesen simult a bőrére, olyan szorosan, hogy semmi más nem lehetett a nadrág alatt, csak ő. Fekete, térdig érő csizma feszült a lábszárára gyűrött, kreppszerű szattyánbőrből.
Felém indult. Én csak álltam, és figyeltem, ahogy könnyed eleganciával közeledik, szinte siklik. Valahol a lelkem mélyén még mindig tartottam tőle. Talán nem is tőle, hanem magamtól; attól, hogy mennyire meg vagyok vadulva érte. Olyan voltam, mit nyuszi a reflektorfényben: csak álltam dermedten, és vártam, hogy végigmenjen rajtam a fél hatos gyors. Vajon a nyuszi szíve is egyre gyorsabban dobog, ahogy közeledik a fényszóró? Vajon a lélegzete elakad valahol félúton a torkában? Vajon érzi a karmos ujjú halál mohó hívását, miközben ott áll bamba képpel – vagy csak ott áll bamba képpel?
Jean-Claude a derekam köré fonta a karját, és közel húzott magához.
Legyen valami olvasni való a könyvben is a jelent végét nem írom ki
– Na jó, akkor talán megtárgyalhatnánk végre a vacsikoncepciódat – javasoltam.
– Ez úgy hangzik, mintha valami kínos kötelességen kellene túlesnünk.
Sóhajtottam. – Tudod, mikor még nem ismertelek, úgy gondoltam, hogy csak azért tömi a fejét az ember, hogy ne haljon éhen. Sose lesz a heppem a kaja, ahogy neked. Ez valóságos kultusz nálad.
– Ma petite, ne dimenzionáljuk túl a dolgot.
– Na jó, akkor hobbi.
Elgondolkodóan biccentett. – Ezzel még talán hajlandó vagyok kiegyezni.
– Szóval, bökd már ki végre, mit választottál az étlapról! Aztán majd közelítjük az álláspontokat.
– Csak annyit kérek, hogy kóstolj bele abba, amit rendelek. Nem kell az egészet megenned.
– Na nem, nincs több kóstolgatásos szar! Már így is felszedtem jó pár kilót, pedig én nem szoktam hízni!
– Két kilót szedtél magadra, én legalábbis így tudom. Bevallom neked őszintén, hogy bár égen-földön kerestem ezt a fantom két kilót, sehol sem találtam. Egyébként ezzel a testsúlyod összesen ötven kilóra nőtt, vagy tévedek?
– Nem tévedsz.
– Ó, ma petite, én a helyedben már rég a föld alá süllyedtem volna szégyenemben.
Ez egy nagyon poénos rész szerintem mit gondoltok?
A vacsora vége már a 8. fejezetben van. Szintén tetszetős.
A desszert málnás-csokis túrótorta volt. Hármas slusszpoén minden kalória-szegény vacsora végére. Az igazat megvallva, jobb’ szeretem a natúr túrótortát. A csoki meg a gyümölcs – persze az epret kivéve – totál összekutyulja a tiszta tejszínestúró-ízt. De Jean-Claude-nak ez a legújabb kedvence, és egyébként is a desszert vette át a bor helyét, amit én egyáltalán nem voltam hajlandó rendelni. Gyűlölöm az alkohol ízét. Szóval maradt a Jean-Claude-féle desszert. Mellesleg az étterem nem is tartott sima túrótortát. Valószínűleg nem lett volna nekik elég avantgárd.
Hősiesen benyomtam az egészet az utolsó dizájnos csokiforgácsig, aztán nyögve félretoltam a tányért. Totál tele voltam. Jean-Claude két karja az asztalon feküdt, fejét összefont karján nyugtatta. Csukott szemmel, szinte aléltan ízlelgette az utolsó falatokat. Álmosan rám pislogott, mintha transzból ébredne. Amikor végre megszólalt, az állát a karjára támasztotta. – Meghagytál egy kis tejszínhabot, ma petite.
– Mindjárt kipukkadok – nyögtem.
– Ez valódi tejszínhab. Elolvad a nyelveden, és szinte magától lesiklik a szájpadlásodon; még nyelni se kell.
Megráztam a fejem. – Elég volt. Ha még egy falatot eszem, itt helyben kidobom a taccsot.
Hosszú, fájdalmas sóhajt hallatott, és kiegyenesedett a széken. – Vannak éjszakák, amikor igazán kétségbe ejtesz, ma petite.
Elvigyorodtam. – Most, hogy mondod, néha te is engem.
Apró meghajlással válaszolt. – Touche, ma petite. Touche.
22. fejezet.
– Ja. – A csipogó megint felbrekegett. Dolph kurva türelmetlen tud lenni. – Mennem kell, Jean-Claude.
– Menj csak! Én sem késlekedem tovább.
– Helyes. Várj!
– Igen, ma petite?
– Ugye, nem a Cirkuszban akarsz velük tárgyalni? Nem örülnék, ha egyedül mennél oda.
– Inkább telefonálok, ha ez téged megnyugtat.
– Az tényleg megnyugtatna.
– Nem bízol bennük?
– De nem ám!
– Le a kalappal a bölcsességed előtt.
– Gyanakvást akartál mondani, nem?
– Talán. És mi legyen, ha nem hajlandók telefonon egyezkedni? – kérdezte kíváncsian.
– Akkor hagyd az egészet a francba!
– Mintha az előbb azt mondtad volna, az életedet is kockára tennéd értük.
– De azt egy szóval sem mondtam, hogy a tiédet is.
– Ah! – Hallottam, hogy mosolyog a bajsza alatt. – Je t’aime, ma petite.
– Én is szeretlek – feleltem.
Ez mint látható egy telefon beszélgetés kb ennyi az egész fejezet (mármint duma) De szerintem ebben a végében látszik hogy Anita kezd egyre jobban kötődni Jean-Claudehoz.
31. fejezet
Jean-Claude üzenteket hagy Anita lakásán.
Jean-Claude itt is ügyködött, de korántsem olyan feltűnően. A szoba távoli sarkában volt egy zárt erkély párnázott ülőkével, amit elleptek a plüsspingvinjeim. De az ágy közepén trónolt egy vadiúj gyalogcsőrös bazinagy csokornyakkendővel, és egy kártyával a pocakján. Meg némi betonporral a szőrös fején.
A fúró hirtelen elhallgatott. – Na mi lesz, nem olvasod el? Nem taposhatsz ilyen durván a lelkébe.
Gyilkos pillantást vetettem rá. Ingerültséget láttam megvillanni a szemében, még valami mást. Valamit, amit nem értettem. Talán addig jó nekem, amíg nem értem. Az ölembe kaptam a pingvint, leporoltam, és háttal mindenkinek kinyitottam a borítékot. Richard tekintete bökte a hátamat.
„Hogy legyen hálótársad akkor is, ha nem vagyok melletted.” Az aláírás egyetlen nagyvonalú J. Visszalöktem a kártyát a borítékba, és a hónom alá kaptam a pingvint. Richard arckifejezése olyan semmitmondó volt, hogy majdnem megtapsoltam. Üres szemmel bambultunk egymásra. Baromi jól bírtam cérnával. Ő kevésbé. Nyers düh öntötte el az arcát, szavakkal kifejezhetetlen érzések robbanásközeli egyvelege
Ez az első, pár mondat kimarad.
Kihasználtam a patthelyzet áldásos helyzetét, és leviharzottam a földszinti fürdőszobába, hogy átöltözzek. Ez a legnagyobb fürdőszoba a házban, és egyben a kedvencem, mert a közepén egy padlóba süllyesztett márványkád díszeleg. Na jó, műmárvány. Nem olyan nagyszabású, mint Jean-Claude-é a Kárhozottak Cirkuszában, de hasonló Hófehér gyertyák sorakoztak több sorban a kád két végében. Érintetlenül. A napnyugtára vártak. Beleszagoltam a levegőbe. Borsmenta. Imádja az illatgyertyákat, amiknek kajaszaga van. Akárhogy tagadja, a kulinária kultusz nála, és kész.
Az egyik karcsú, ezüst gyertyatartó talpának támasztva apró, fehér boríték állt. Ez is kézzel mentett papír. A borítékra nem írtak semmit, de volt egy megérzésem. Kinyitottam. „Ha kettesben volnánk, ma petite, napszálltakor meggyújthattad volna az összesét, és én örömmel csatlakoztam volna hozzád. Je reve de toi” Rólad álmodom. Ezt nem írta alá. A nagyképű hólyag. Ha lehet hinni neki, én vagyok az első nő majd’ négyszáz év óta, aki visszautasította. És végül én is behódoltam. Szar ügy. Hát, nehéz lenne nem-nagyképű-hólyagnak lenni ilyen tuti referenciákkal. Eljátszottam a gondolattal, hogy megtöltőm a kádat, meggyújtom a gyertyákat, és meztelenül csöpögve várom, hogy fölkeljen... Hmm. Nagyon-nagyon csábító ötlet. De a ház padlásig van vendégekkel, és ha Richard itt tölti az éjszakát, nem árt, ha fegyelmezzük magunkat.
Még mindig ugyan az a fejezet
Az én belvárosi léptékű, nyomi reggelizőasztalkám úgy festett a dobogó közepén, mint valami szükségmegoldás. Már a nagy váza virágtól tele lett.
A virágok se voltak itt tegnap.
Nem kellett megszámolnom, hogy tudjam, tizenkét fehér rózsa közepén virít az egy szál vörös. Jean-Claude évek óta küldözget nekem rózsacsokrokat. Amióta lefeküdtünk egymással, a tucattal mindig jön egy tizenharmadik is. Karmazsin- vagy bíborvörös. A szenvedély színe a hófehér józanság közepén. Ehhez nem kellett kártya.
Kicsit lejjebb
A retró kávédarálóm mellett csillogó-villogó kávéfőző tornyosult, mellette fehér kártya. Belekortyoltam a kávéba, és szórakozottan kinyitottam. „Hogy valami felmelegítsen, és betöltse ezt az üresen árválkodó cuisine-t.” Francia nyelvlecke kezdőknek, ötödik fejezet. Cuisine, egyenlő konyha. Mindig ezt játssza velem. Már több mint egy évszázada él ebben az országban, de még mindig előszeretettel kever francia szavakat az angolba, főleg a leveleiben. A beszéde tökéletes, de egy idegen nyelvet beszélni mindig könnyebb, mint írni. Vagy inkább így akar francia nyelvleckéket adni nekem. Ha igen, bevált a taktika. Ír egy kártyát tele ismeretlen szavakkal, én meg addig koslatok utána és nyaggatom, amíg elárulja, mit jelentenek. Eleinte baromi kellemes, amikor az ember fülébe francia semmiségeket susognak, de egy idő után jó lenne tudni, miről van szó. Más jellegű leckéket is ad nekem, de azokat inkább nem részletezem.
43. fejezet
Tetszik hogy annak ellenére Anita mekkora galibát okozott megint Jean-Claude mégsem cseszegeti. Ebből látszik mennyire ismeri.
– Majd értesítelek a fejleményekről.
– Ó, ne fáradj! Biztos vagyok benne, hogy az Utazó részletesen beszámol majd nekem a tárgyalásotokról.
– Ez azt jelenti, hogy megint bajba keverlek?
– Már most is bajban vagyunk, ma petite. Ennél nagyobb slamasztikába nemigen kerülhetünk.
– Ezt vigasztalásnak szántad? – érdeklődtem.
– Un peu – felelte.
– Úgy érted, kicsit. Ugye? – Francia nyelvlecke, hatodik fejezet.
– Oui, ma petite. Vous dispose a apprendre.
– Na, állj le gyorsan! – figyelmeztettem.
– Ahogy akarod – felelte, aztán lélekcsiklandozó suttogássá halkította a hangját. – Mondd csak, mit csináltál, amikor felébredtem?
Már majdnem sikerült a jótékony feledés homályába süllyesztenem a kórházi közjátékot. Most viszont olyan erővel törtek rám az emlékek, hogy vörös lett a fejem, mint a cékla. – Semmit.
– Nem, nem, ma petite, ez helytelen válasz. Valamit egészen biztosan csináltál.
– Stephen és Nathaniel megérkeztek már?
– Meg bizony.
– Frankó. Akkor majd később beszélünk.
– Ezt értsem úgy, hogy nem válaszolsz a kérdésemre?
– Ezt értsd úgy, hogy nincs olyan tömör és velős válaszom, amitől ne érezném magam útszéli cafkának. A hosszabb verzióra meg momentán nincs időm. Szóval egyelőre altassuk a témát, oké?
– Akár a világ végezetéig várok, ha szívem hölgye arra kér.
– Tartogasd a retró dumáidat másnak, Jean-Claude!
– Ha szerencsét kívánok, az megfelel?
– Talán.
– Nincs mit szégyellned azon, hogy nő vagy, Anita. Ez korántsem olyan ijesztő, mint ahogy gondolod.
– Próbáld ki, aztán megbeszéljük, oké? – Levágtam a kagylót.
48. fejezet
Itt elég sokat ki másolok de kell a teljes képhez és akkor már nem is kell külön magyarázat.
A sötétség testhez álló, ólomszürke muszlinruhában talált. Arcpirítóan lenge és rövid darab volt, szögletes kivágású és japán ujjas, önmagában mintás, áttetsző anyagból, amit finom, áttört hímzés borított. Sötétszürke combharisnyát vettem alá, ami majdnem összeért színben tökéletesen harmonizáló szaténalsóm madeiracsipke-szegélyével. Na igen, a harisnya egy számmal nagyobb volt a kelleténél. Jean-Claude szerezte be, és jó oka volt rá, hogy pont ilyet vegyen. Kivételesen egyet kellett értenem vele, mert alapból kurta piskótáimon a hosszabb cuccok tényleg előnyösebben állnak. Ha lett volna időnk egy rövid pásztorórára, szívesen megnéztem volna az arcát, amikor semmi sincs rajtam, csak a harisnya. De persze nem volt időnk.
Élből megvétóztam a szatén tűsarkút, amit a ruhához csináltatott méret után. Helyette a jól bejáratott fekete körömcipőmbe bújtam. Ez persze közel sem olyan über-elit, és talán nem is sokkal kényelmesebb, viszont a sarka elég lapos, hogy futni tudjak benne, vagy akár ájuldozó vérleopárdokat cipelni, ha a szükség úgy hozza.
– A testet öltött tökély vagy, ma petite. A cipőt kivéve.
– Hagyjál lógva! – fortyantam fel. – Örülj, hogy felvettem a selyemalsót meg a harisnyatartót. Határozottan kretén dolog, ha az embernek már az öltözködésnél is arra kell gondolnia, hogy az egész társaság jó eséllyel az ő bugyiját fogja stírölni.
– Az adott szó erejéről és a felelősségről tartottál nagyelőadást az Utazónak, ma petite. Nos, ma éjjel megfizetjük a leopárdembereid árát. Talán már megbántad, hogy elhamarkodott ígéreteket tettél?
A sínbe szorított, holtsápadt Gregory azóta is a hálószobámban jajgatott két ájulás között. Vivian a vendéghálóban feküdt párnákra feldúcolva, és a szavát sem lehetett venni.
– Nem, nem bántam meg.
– Akkor hívjuk össze a többieket, aztán útra fel!
Persze esze ágában sem volt megmozdulni. Hason feküdt a fehér kanapén, állát karba tett kezére támasztotta, fekete szattyánbőr csizmás lábszárát összefonta a levegőben. Tökéletesen kiszámított, hatásvadász póz volt. Ezt a szerelést már láttam rajta azelőtt, mégsem kopott meg az újdonság varázsa. Imádtam a ruháit. Imádtam figyelni, ahogy öltözködik. És ahogy vetkőzik.
– Mi jár a fejedben? – kérdeztem. Legjobb védekezés a támadás.
– Azt kívánom, bárcsak ne kellene elmennünk ma éjjel. Ha kettesben maradhatnánk, egyik ruhadarabot a másik után fejteném le rólad, lassan és élvezettel, hogy felfedhessem a tested minden apró titkát.
Már a szavaitól is haptákba vágta magát a gyomorszájam.
– Jól hangzik. – Aprólékos gonddal lesimítottam a szoknyámat, nehogy összegyűrődjön, aztán letérdeltem a kanapé mellé. Erre a fajta óvintézkedésre kivételesen nem ő tanított meg, hanem még Blake nagyi hosszú évek vasárnapi miséin, ahol az ember öltözékének ezerszázalékos kifogástalansága nagyságrendekkel lényegesebb volt, mint maga az istentisztelet. A kanapéra támasztottam az állam. A hajam renitens tincsei megcirógatták a kezét, és szemtelenül az arcába göndörödtek.
– A te alsóneműd is van olyan szívdöglesztő, mint az enyém? – kérdeztem vigyorogva.
– Vadselyem – suttogta puhán a hajamba.
Olyan plasztikusan háromdimenziós emlékképek sora pergett le előttem, hogy majdnem belevörösödtem. A teste érintése a vastag anyagon keresztül, a vadselyem semmi máshoz nem hasonlítható lágy tapintása az ágyéka keménységén... Hmm. Be kellett hunynom a szemem, túlságosan is az arcomra voltak írva a gondolataim. Odahajolt hozzám, és megcsókolta a homlokomat. Amikor megszólalt, az ajka még mindig a bőrömhöz ért. – A gondolataid elárulnak, ma petite.
Lassan felemeltem a fejem, hogy a szája végigcirógassa az arcomat. Teljesen mozdulatlan maradt, amíg az ajkaink össze nem értek. A nyelve becsusszant, a szája mohón az enyémre tapadt.
– Csak nem zavarok? – Az ismerős hang olyan közel csattant fel, hogy ösztönösen elhúzódtam Jean-Claude-tól. Richard tornyosult fölöttünk, mint egy testet öltött viharfelhő. Nem hallottam, hogy bejött volna. Vajon Jean-Claude hallotta? Naná, hogy hallotta! Egyetlen pillanatra sem hagyná magát annyira sodortatni a szenvedély hevével, hogy valaki meglephesse. Valahogy nem hiszek benne, hogy önmagamban elég figyelemelterelő erőt képviselnék. Gyenge lábakon álló önbizalom. Hogy pszichológushoz ne rohanjak!
Hátraültem a sarkamra, és Richardra pislogtam. Fekete farmerkabátban volt, hosszú haját szoros fonatba kötötte. Tiszta, határozott vonásai akkor válnak igazán karakteressé, amikor az öntörvényű sörényt hátrafogja az arcából. Öntelt vigyort villantott rám. Láthatólag élvezte, hogy rájátszhat egy kicsit a hatásra. Jean-Claude lustán felült a kanapén, a száján elkenődött vörös rúzs éles kontrasztot alkotott porcelánfehér bőrével. Majdnem úgy nézett ki mintha vér lett volna. A nyelvét lassan, elégedetten végigfuttatta a felső ajkán. A szemét mindvégig rajtam tartotta, de az előadás egyértelműen Richardnak szólt. Egyszerre voltam hálás és zabos. Richard paréj volt velem, hát ő is paréj volt Richarddal. De persze heccelte is, és jó mélyen beledörgölte azt a bizonyos közmondásos sót a közmondásos sebbe.
Richard arca pokolian elsötétült, már rá se mertem nézni. – Állj le, Jean-Claude – mondtam végül. – Ennyi elég volt!
Jean-Claude láthatólag jól szórakozott. – Ahogy óhajtod, ma petite.
Ezúttal álltam Richard tekintetét. Az én arcomban is lehetett valami nyers és véresen barbár, mert megpördült a tengelye körül, és kiviharzott a szobából.
– Most menj, és frissítsd fel az ízletes rúzsodat, ma petite. Azután indulnunk kell. – A hangjában szinte tapintható volt a melankólia, ahogy máskor az öröm vagy a vágy.
A kezembe vettem a kezét, és gyengéden az ajkamhoz emeltem. – Még mindig ennyire tartasz tőlük? Azután is, hogy együtt fordultatok a nyilvánossághoz? Ha azt terveznék, hogy megölnek minket, nem jelentek volna meg veled a kamerák előtt. – Végigcirógattam a combját.
Ez az egyik kedvenc részem és a legerotikusabb ebben a részben.
50. fejezet
Jean-Claude vállára dőltem, és behunytam a szemem. – Vigyél el innen, mielőtt elkezdik. Herótom van a mágiától. – Segített felállni, de a lábam valahogy nem akart engedelmeskedni. Felnyalábolt, mint egy zsákot. Csak állt mozdulatlanul, és várt, hogy mikor üvöltöm le a fejét.
A nyaka köré fontam a karom. – Mire vársz még?
Mosoly terült szét az arcán, gyönyörű, édes mosoly. – Már olyan régóta vágyom erre a pillanatra.
Dorombolt a lelkem, hogy végre a karjában cipel.
Rövid, de szerintem nem kell magyarázkodni.
Végül pedig az 53. fejezetből
Jean-Claude és én végre felavattuk a fürdőkádat az új kérómban. Fehér gyertyák égtek mindenütt, és én órák hosszat figyeltem az apró fényecskék táncát a szemében. Már amikor épp’ bírtam bármire is figyelni. Két tucat vérvörös rózsa szirmai úsztak a vízen. Erre jöttem haza egyik éjjel hajnali három magasságában. Hajnalig hancúroztunk, aztán bedugtam az ágyamba. Egészen addig virrasztottam mellette, amíg totál kihűlt a teste, és kaptam egy kisebbfajta idegösszeomlást.
Ez egy kis lezárás, de azért édes.
Nah mára ennyi, szinte újra olvasom a könyveket amikor ki írom mi a kedvenc részem.
Holnap megpróbálok jönni egy újabb adaggal. Bár a kövi 2 könyvből nem nagyon van kedvenc legalábbis nem sok. De majd igyekszem hozni a szintet.
Azért szerintem mindenki rájött aki olvasta miért. Igen szinte csak Jean-Claudeddal közösek a kedvenceim. De ez később majd változik. Majd meglátjátok.
Üdv Mindenkinek Bethliz
A sorban következő könyv a 7. Égő Áldozatok.
Itt fejből van jó pár rész amit eltudnék mondani. Nah de nézzük szépen sorban ahogy szoktuk.
Az tuti hogy itt a 7. fejezet ez első kedvenc részem, olvasom hogy melyiket is szedném ki, de az egész nagyon tuti, vannak benne romantikus, vicces részek. Itt végül meg ismerhetjük hogyan alakul Anita és Jean-Claude kapcsolata. Azért pár vicces részt kiszedek ebből az éttermes részből.
Annyi tűsarok és kisestélyi nélkül töltött év után Jean-Claude egyetlen hónap alatt megtanított arra, amire a mostohaanyám húsz év alatt képtelen volt.
Felemelkedett a székből, és én még ezt se bántam, bár egyszer, az ősidőkben totál kiakasztottam egy gólyabálpartneremet azzal, hogy mindahányszor felpattant ültéből, hogy üdvözöljön egy lányt az asztalunknál, én is felálltam. Na ja, egyrészt azóta lekvárabb lettem, másrészt így végre többet láthattam Jean-Claude szereléséből.
A nadrágját puha, fekete lenvászonból szabták. Ránc nélkül, tökéletesen simult a bőrére, olyan szorosan, hogy semmi más nem lehetett a nadrág alatt, csak ő. Fekete, térdig érő csizma feszült a lábszárára gyűrött, kreppszerű szattyánbőrből.
Felém indult. Én csak álltam, és figyeltem, ahogy könnyed eleganciával közeledik, szinte siklik. Valahol a lelkem mélyén még mindig tartottam tőle. Talán nem is tőle, hanem magamtól; attól, hogy mennyire meg vagyok vadulva érte. Olyan voltam, mit nyuszi a reflektorfényben: csak álltam dermedten, és vártam, hogy végigmenjen rajtam a fél hatos gyors. Vajon a nyuszi szíve is egyre gyorsabban dobog, ahogy közeledik a fényszóró? Vajon a lélegzete elakad valahol félúton a torkában? Vajon érzi a karmos ujjú halál mohó hívását, miközben ott áll bamba képpel – vagy csak ott áll bamba képpel?
Jean-Claude a derekam köré fonta a karját, és közel húzott magához.
Legyen valami olvasni való a könyvben is a jelent végét nem írom ki
– Na jó, akkor talán megtárgyalhatnánk végre a vacsikoncepciódat – javasoltam.
– Ez úgy hangzik, mintha valami kínos kötelességen kellene túlesnünk.
Sóhajtottam. – Tudod, mikor még nem ismertelek, úgy gondoltam, hogy csak azért tömi a fejét az ember, hogy ne haljon éhen. Sose lesz a heppem a kaja, ahogy neked. Ez valóságos kultusz nálad.
– Ma petite, ne dimenzionáljuk túl a dolgot.
– Na jó, akkor hobbi.
Elgondolkodóan biccentett. – Ezzel még talán hajlandó vagyok kiegyezni.
– Szóval, bökd már ki végre, mit választottál az étlapról! Aztán majd közelítjük az álláspontokat.
– Csak annyit kérek, hogy kóstolj bele abba, amit rendelek. Nem kell az egészet megenned.
– Na nem, nincs több kóstolgatásos szar! Már így is felszedtem jó pár kilót, pedig én nem szoktam hízni!
– Két kilót szedtél magadra, én legalábbis így tudom. Bevallom neked őszintén, hogy bár égen-földön kerestem ezt a fantom két kilót, sehol sem találtam. Egyébként ezzel a testsúlyod összesen ötven kilóra nőtt, vagy tévedek?
– Nem tévedsz.
– Ó, ma petite, én a helyedben már rég a föld alá süllyedtem volna szégyenemben.
Ez egy nagyon poénos rész szerintem mit gondoltok?
A vacsora vége már a 8. fejezetben van. Szintén tetszetős.
A desszert málnás-csokis túrótorta volt. Hármas slusszpoén minden kalória-szegény vacsora végére. Az igazat megvallva, jobb’ szeretem a natúr túrótortát. A csoki meg a gyümölcs – persze az epret kivéve – totál összekutyulja a tiszta tejszínestúró-ízt. De Jean-Claude-nak ez a legújabb kedvence, és egyébként is a desszert vette át a bor helyét, amit én egyáltalán nem voltam hajlandó rendelni. Gyűlölöm az alkohol ízét. Szóval maradt a Jean-Claude-féle desszert. Mellesleg az étterem nem is tartott sima túrótortát. Valószínűleg nem lett volna nekik elég avantgárd.
Hősiesen benyomtam az egészet az utolsó dizájnos csokiforgácsig, aztán nyögve félretoltam a tányért. Totál tele voltam. Jean-Claude két karja az asztalon feküdt, fejét összefont karján nyugtatta. Csukott szemmel, szinte aléltan ízlelgette az utolsó falatokat. Álmosan rám pislogott, mintha transzból ébredne. Amikor végre megszólalt, az állát a karjára támasztotta. – Meghagytál egy kis tejszínhabot, ma petite.
– Mindjárt kipukkadok – nyögtem.
– Ez valódi tejszínhab. Elolvad a nyelveden, és szinte magától lesiklik a szájpadlásodon; még nyelni se kell.
Megráztam a fejem. – Elég volt. Ha még egy falatot eszem, itt helyben kidobom a taccsot.
Hosszú, fájdalmas sóhajt hallatott, és kiegyenesedett a széken. – Vannak éjszakák, amikor igazán kétségbe ejtesz, ma petite.
Elvigyorodtam. – Most, hogy mondod, néha te is engem.
Apró meghajlással válaszolt. – Touche, ma petite. Touche.
22. fejezet.
– Ja. – A csipogó megint felbrekegett. Dolph kurva türelmetlen tud lenni. – Mennem kell, Jean-Claude.
– Menj csak! Én sem késlekedem tovább.
– Helyes. Várj!
– Igen, ma petite?
– Ugye, nem a Cirkuszban akarsz velük tárgyalni? Nem örülnék, ha egyedül mennél oda.
– Inkább telefonálok, ha ez téged megnyugtat.
– Az tényleg megnyugtatna.
– Nem bízol bennük?
– De nem ám!
– Le a kalappal a bölcsességed előtt.
– Gyanakvást akartál mondani, nem?
– Talán. És mi legyen, ha nem hajlandók telefonon egyezkedni? – kérdezte kíváncsian.
– Akkor hagyd az egészet a francba!
– Mintha az előbb azt mondtad volna, az életedet is kockára tennéd értük.
– De azt egy szóval sem mondtam, hogy a tiédet is.
– Ah! – Hallottam, hogy mosolyog a bajsza alatt. – Je t’aime, ma petite.
– Én is szeretlek – feleltem.
Ez mint látható egy telefon beszélgetés kb ennyi az egész fejezet (mármint duma) De szerintem ebben a végében látszik hogy Anita kezd egyre jobban kötődni Jean-Claudehoz.
31. fejezet
Jean-Claude üzenteket hagy Anita lakásán.
Jean-Claude itt is ügyködött, de korántsem olyan feltűnően. A szoba távoli sarkában volt egy zárt erkély párnázott ülőkével, amit elleptek a plüsspingvinjeim. De az ágy közepén trónolt egy vadiúj gyalogcsőrös bazinagy csokornyakkendővel, és egy kártyával a pocakján. Meg némi betonporral a szőrös fején.
A fúró hirtelen elhallgatott. – Na mi lesz, nem olvasod el? Nem taposhatsz ilyen durván a lelkébe.
Gyilkos pillantást vetettem rá. Ingerültséget láttam megvillanni a szemében, még valami mást. Valamit, amit nem értettem. Talán addig jó nekem, amíg nem értem. Az ölembe kaptam a pingvint, leporoltam, és háttal mindenkinek kinyitottam a borítékot. Richard tekintete bökte a hátamat.
„Hogy legyen hálótársad akkor is, ha nem vagyok melletted.” Az aláírás egyetlen nagyvonalú J. Visszalöktem a kártyát a borítékba, és a hónom alá kaptam a pingvint. Richard arckifejezése olyan semmitmondó volt, hogy majdnem megtapsoltam. Üres szemmel bambultunk egymásra. Baromi jól bírtam cérnával. Ő kevésbé. Nyers düh öntötte el az arcát, szavakkal kifejezhetetlen érzések robbanásközeli egyvelege
Ez az első, pár mondat kimarad.
Kihasználtam a patthelyzet áldásos helyzetét, és leviharzottam a földszinti fürdőszobába, hogy átöltözzek. Ez a legnagyobb fürdőszoba a házban, és egyben a kedvencem, mert a közepén egy padlóba süllyesztett márványkád díszeleg. Na jó, műmárvány. Nem olyan nagyszabású, mint Jean-Claude-é a Kárhozottak Cirkuszában, de hasonló Hófehér gyertyák sorakoztak több sorban a kád két végében. Érintetlenül. A napnyugtára vártak. Beleszagoltam a levegőbe. Borsmenta. Imádja az illatgyertyákat, amiknek kajaszaga van. Akárhogy tagadja, a kulinária kultusz nála, és kész.
Az egyik karcsú, ezüst gyertyatartó talpának támasztva apró, fehér boríték állt. Ez is kézzel mentett papír. A borítékra nem írtak semmit, de volt egy megérzésem. Kinyitottam. „Ha kettesben volnánk, ma petite, napszálltakor meggyújthattad volna az összesét, és én örömmel csatlakoztam volna hozzád. Je reve de toi” Rólad álmodom. Ezt nem írta alá. A nagyképű hólyag. Ha lehet hinni neki, én vagyok az első nő majd’ négyszáz év óta, aki visszautasította. És végül én is behódoltam. Szar ügy. Hát, nehéz lenne nem-nagyképű-hólyagnak lenni ilyen tuti referenciákkal. Eljátszottam a gondolattal, hogy megtöltőm a kádat, meggyújtom a gyertyákat, és meztelenül csöpögve várom, hogy fölkeljen... Hmm. Nagyon-nagyon csábító ötlet. De a ház padlásig van vendégekkel, és ha Richard itt tölti az éjszakát, nem árt, ha fegyelmezzük magunkat.
Még mindig ugyan az a fejezet
Az én belvárosi léptékű, nyomi reggelizőasztalkám úgy festett a dobogó közepén, mint valami szükségmegoldás. Már a nagy váza virágtól tele lett.
A virágok se voltak itt tegnap.
Nem kellett megszámolnom, hogy tudjam, tizenkét fehér rózsa közepén virít az egy szál vörös. Jean-Claude évek óta küldözget nekem rózsacsokrokat. Amióta lefeküdtünk egymással, a tucattal mindig jön egy tizenharmadik is. Karmazsin- vagy bíborvörös. A szenvedély színe a hófehér józanság közepén. Ehhez nem kellett kártya.
Kicsit lejjebb
A retró kávédarálóm mellett csillogó-villogó kávéfőző tornyosult, mellette fehér kártya. Belekortyoltam a kávéba, és szórakozottan kinyitottam. „Hogy valami felmelegítsen, és betöltse ezt az üresen árválkodó cuisine-t.” Francia nyelvlecke kezdőknek, ötödik fejezet. Cuisine, egyenlő konyha. Mindig ezt játssza velem. Már több mint egy évszázada él ebben az országban, de még mindig előszeretettel kever francia szavakat az angolba, főleg a leveleiben. A beszéde tökéletes, de egy idegen nyelvet beszélni mindig könnyebb, mint írni. Vagy inkább így akar francia nyelvleckéket adni nekem. Ha igen, bevált a taktika. Ír egy kártyát tele ismeretlen szavakkal, én meg addig koslatok utána és nyaggatom, amíg elárulja, mit jelentenek. Eleinte baromi kellemes, amikor az ember fülébe francia semmiségeket susognak, de egy idő után jó lenne tudni, miről van szó. Más jellegű leckéket is ad nekem, de azokat inkább nem részletezem.
43. fejezet
Tetszik hogy annak ellenére Anita mekkora galibát okozott megint Jean-Claude mégsem cseszegeti. Ebből látszik mennyire ismeri.
– Majd értesítelek a fejleményekről.
– Ó, ne fáradj! Biztos vagyok benne, hogy az Utazó részletesen beszámol majd nekem a tárgyalásotokról.
– Ez azt jelenti, hogy megint bajba keverlek?
– Már most is bajban vagyunk, ma petite. Ennél nagyobb slamasztikába nemigen kerülhetünk.
– Ezt vigasztalásnak szántad? – érdeklődtem.
– Un peu – felelte.
– Úgy érted, kicsit. Ugye? – Francia nyelvlecke, hatodik fejezet.
– Oui, ma petite. Vous dispose a apprendre.
– Na, állj le gyorsan! – figyelmeztettem.
– Ahogy akarod – felelte, aztán lélekcsiklandozó suttogássá halkította a hangját. – Mondd csak, mit csináltál, amikor felébredtem?
Már majdnem sikerült a jótékony feledés homályába süllyesztenem a kórházi közjátékot. Most viszont olyan erővel törtek rám az emlékek, hogy vörös lett a fejem, mint a cékla. – Semmit.
– Nem, nem, ma petite, ez helytelen válasz. Valamit egészen biztosan csináltál.
– Stephen és Nathaniel megérkeztek már?
– Meg bizony.
– Frankó. Akkor majd később beszélünk.
– Ezt értsem úgy, hogy nem válaszolsz a kérdésemre?
– Ezt értsd úgy, hogy nincs olyan tömör és velős válaszom, amitől ne érezném magam útszéli cafkának. A hosszabb verzióra meg momentán nincs időm. Szóval egyelőre altassuk a témát, oké?
– Akár a világ végezetéig várok, ha szívem hölgye arra kér.
– Tartogasd a retró dumáidat másnak, Jean-Claude!
– Ha szerencsét kívánok, az megfelel?
– Talán.
– Nincs mit szégyellned azon, hogy nő vagy, Anita. Ez korántsem olyan ijesztő, mint ahogy gondolod.
– Próbáld ki, aztán megbeszéljük, oké? – Levágtam a kagylót.
48. fejezet
Itt elég sokat ki másolok de kell a teljes képhez és akkor már nem is kell külön magyarázat.
A sötétség testhez álló, ólomszürke muszlinruhában talált. Arcpirítóan lenge és rövid darab volt, szögletes kivágású és japán ujjas, önmagában mintás, áttetsző anyagból, amit finom, áttört hímzés borított. Sötétszürke combharisnyát vettem alá, ami majdnem összeért színben tökéletesen harmonizáló szaténalsóm madeiracsipke-szegélyével. Na igen, a harisnya egy számmal nagyobb volt a kelleténél. Jean-Claude szerezte be, és jó oka volt rá, hogy pont ilyet vegyen. Kivételesen egyet kellett értenem vele, mert alapból kurta piskótáimon a hosszabb cuccok tényleg előnyösebben állnak. Ha lett volna időnk egy rövid pásztorórára, szívesen megnéztem volna az arcát, amikor semmi sincs rajtam, csak a harisnya. De persze nem volt időnk.
Élből megvétóztam a szatén tűsarkút, amit a ruhához csináltatott méret után. Helyette a jól bejáratott fekete körömcipőmbe bújtam. Ez persze közel sem olyan über-elit, és talán nem is sokkal kényelmesebb, viszont a sarka elég lapos, hogy futni tudjak benne, vagy akár ájuldozó vérleopárdokat cipelni, ha a szükség úgy hozza.
– A testet öltött tökély vagy, ma petite. A cipőt kivéve.
– Hagyjál lógva! – fortyantam fel. – Örülj, hogy felvettem a selyemalsót meg a harisnyatartót. Határozottan kretén dolog, ha az embernek már az öltözködésnél is arra kell gondolnia, hogy az egész társaság jó eséllyel az ő bugyiját fogja stírölni.
– Az adott szó erejéről és a felelősségről tartottál nagyelőadást az Utazónak, ma petite. Nos, ma éjjel megfizetjük a leopárdembereid árát. Talán már megbántad, hogy elhamarkodott ígéreteket tettél?
A sínbe szorított, holtsápadt Gregory azóta is a hálószobámban jajgatott két ájulás között. Vivian a vendéghálóban feküdt párnákra feldúcolva, és a szavát sem lehetett venni.
– Nem, nem bántam meg.
– Akkor hívjuk össze a többieket, aztán útra fel!
Persze esze ágában sem volt megmozdulni. Hason feküdt a fehér kanapén, állát karba tett kezére támasztotta, fekete szattyánbőr csizmás lábszárát összefonta a levegőben. Tökéletesen kiszámított, hatásvadász póz volt. Ezt a szerelést már láttam rajta azelőtt, mégsem kopott meg az újdonság varázsa. Imádtam a ruháit. Imádtam figyelni, ahogy öltözködik. És ahogy vetkőzik.
– Mi jár a fejedben? – kérdeztem. Legjobb védekezés a támadás.
– Azt kívánom, bárcsak ne kellene elmennünk ma éjjel. Ha kettesben maradhatnánk, egyik ruhadarabot a másik után fejteném le rólad, lassan és élvezettel, hogy felfedhessem a tested minden apró titkát.
Már a szavaitól is haptákba vágta magát a gyomorszájam.
– Jól hangzik. – Aprólékos gonddal lesimítottam a szoknyámat, nehogy összegyűrődjön, aztán letérdeltem a kanapé mellé. Erre a fajta óvintézkedésre kivételesen nem ő tanított meg, hanem még Blake nagyi hosszú évek vasárnapi miséin, ahol az ember öltözékének ezerszázalékos kifogástalansága nagyságrendekkel lényegesebb volt, mint maga az istentisztelet. A kanapéra támasztottam az állam. A hajam renitens tincsei megcirógatták a kezét, és szemtelenül az arcába göndörödtek.
– A te alsóneműd is van olyan szívdöglesztő, mint az enyém? – kérdeztem vigyorogva.
– Vadselyem – suttogta puhán a hajamba.
Olyan plasztikusan háromdimenziós emlékképek sora pergett le előttem, hogy majdnem belevörösödtem. A teste érintése a vastag anyagon keresztül, a vadselyem semmi máshoz nem hasonlítható lágy tapintása az ágyéka keménységén... Hmm. Be kellett hunynom a szemem, túlságosan is az arcomra voltak írva a gondolataim. Odahajolt hozzám, és megcsókolta a homlokomat. Amikor megszólalt, az ajka még mindig a bőrömhöz ért. – A gondolataid elárulnak, ma petite.
Lassan felemeltem a fejem, hogy a szája végigcirógassa az arcomat. Teljesen mozdulatlan maradt, amíg az ajkaink össze nem értek. A nyelve becsusszant, a szája mohón az enyémre tapadt.
– Csak nem zavarok? – Az ismerős hang olyan közel csattant fel, hogy ösztönösen elhúzódtam Jean-Claude-tól. Richard tornyosult fölöttünk, mint egy testet öltött viharfelhő. Nem hallottam, hogy bejött volna. Vajon Jean-Claude hallotta? Naná, hogy hallotta! Egyetlen pillanatra sem hagyná magát annyira sodortatni a szenvedély hevével, hogy valaki meglephesse. Valahogy nem hiszek benne, hogy önmagamban elég figyelemelterelő erőt képviselnék. Gyenge lábakon álló önbizalom. Hogy pszichológushoz ne rohanjak!
Hátraültem a sarkamra, és Richardra pislogtam. Fekete farmerkabátban volt, hosszú haját szoros fonatba kötötte. Tiszta, határozott vonásai akkor válnak igazán karakteressé, amikor az öntörvényű sörényt hátrafogja az arcából. Öntelt vigyort villantott rám. Láthatólag élvezte, hogy rájátszhat egy kicsit a hatásra. Jean-Claude lustán felült a kanapén, a száján elkenődött vörös rúzs éles kontrasztot alkotott porcelánfehér bőrével. Majdnem úgy nézett ki mintha vér lett volna. A nyelvét lassan, elégedetten végigfuttatta a felső ajkán. A szemét mindvégig rajtam tartotta, de az előadás egyértelműen Richardnak szólt. Egyszerre voltam hálás és zabos. Richard paréj volt velem, hát ő is paréj volt Richarddal. De persze heccelte is, és jó mélyen beledörgölte azt a bizonyos közmondásos sót a közmondásos sebbe.
Richard arca pokolian elsötétült, már rá se mertem nézni. – Állj le, Jean-Claude – mondtam végül. – Ennyi elég volt!
Jean-Claude láthatólag jól szórakozott. – Ahogy óhajtod, ma petite.
Ezúttal álltam Richard tekintetét. Az én arcomban is lehetett valami nyers és véresen barbár, mert megpördült a tengelye körül, és kiviharzott a szobából.
– Most menj, és frissítsd fel az ízletes rúzsodat, ma petite. Azután indulnunk kell. – A hangjában szinte tapintható volt a melankólia, ahogy máskor az öröm vagy a vágy.
A kezembe vettem a kezét, és gyengéden az ajkamhoz emeltem. – Még mindig ennyire tartasz tőlük? Azután is, hogy együtt fordultatok a nyilvánossághoz? Ha azt terveznék, hogy megölnek minket, nem jelentek volna meg veled a kamerák előtt. – Végigcirógattam a combját.
Ez az egyik kedvenc részem és a legerotikusabb ebben a részben.
50. fejezet
Jean-Claude vállára dőltem, és behunytam a szemem. – Vigyél el innen, mielőtt elkezdik. Herótom van a mágiától. – Segített felállni, de a lábam valahogy nem akart engedelmeskedni. Felnyalábolt, mint egy zsákot. Csak állt mozdulatlanul, és várt, hogy mikor üvöltöm le a fejét.
A nyaka köré fontam a karom. – Mire vársz még?
Mosoly terült szét az arcán, gyönyörű, édes mosoly. – Már olyan régóta vágyom erre a pillanatra.
Dorombolt a lelkem, hogy végre a karjában cipel.
Rövid, de szerintem nem kell magyarázkodni.
Végül pedig az 53. fejezetből
Jean-Claude és én végre felavattuk a fürdőkádat az új kérómban. Fehér gyertyák égtek mindenütt, és én órák hosszat figyeltem az apró fényecskék táncát a szemében. Már amikor épp’ bírtam bármire is figyelni. Két tucat vérvörös rózsa szirmai úsztak a vízen. Erre jöttem haza egyik éjjel hajnali három magasságában. Hajnalig hancúroztunk, aztán bedugtam az ágyamba. Egészen addig virrasztottam mellette, amíg totál kihűlt a teste, és kaptam egy kisebbfajta idegösszeomlást.
Ez egy kis lezárás, de azért édes.
Nah mára ennyi, szinte újra olvasom a könyveket amikor ki írom mi a kedvenc részem.
Holnap megpróbálok jönni egy újabb adaggal. Bár a kövi 2 könyvből nem nagyon van kedvenc legalábbis nem sok. De majd igyekszem hozni a szintet.
Azért szerintem mindenki rájött aki olvasta miért. Igen szinte csak Jean-Claudeddal közösek a kedvenceim. De ez később majd változik. Majd meglátjátok.
Üdv Mindenkinek Bethliz
2010. június 1., kedd
Egy kis újítás
Sziasztok!
Mint láthatjátok kicsit meg változtattam a blogot. Nem csak a színeket hanem a címet is.
Így talán könnyebb hűnek lennem a címhez, témához, hiszen ebbe bármi belefér. A fejlécben láthatjátok a pár kedvencemet.
A színek szintén engem jelentenek. Az utóbbi időben 2-3 éve imádom a rózsaszínt és a lilát és árnyalataikat. Rájöttem nem csak a "barbie" babák hordhatnak ilyet.
Ezentúl valószínű ha valami történik velem érdekes az is felkerül, nem csak egy adott téma. Minden ami szerintem én vagyok.
Remélem aki olvasott ezentúl is fog. Puszi mindenkinek.
Bethliz
Mint láthatjátok kicsit meg változtattam a blogot. Nem csak a színeket hanem a címet is.
Így talán könnyebb hűnek lennem a címhez, témához, hiszen ebbe bármi belefér. A fejlécben láthatjátok a pár kedvencemet.
A színek szintén engem jelentenek. Az utóbbi időben 2-3 éve imádom a rózsaszínt és a lilát és árnyalataikat. Rájöttem nem csak a "barbie" babák hordhatnak ilyet.
Ezentúl valószínű ha valami történik velem érdekes az is felkerül, nem csak egy adott téma. Minden ami szerintem én vagyok.
Remélem aki olvasott ezentúl is fog. Puszi mindenkinek.
Bethliz
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)