Ma délután nem sokkal negyed 3 után fejeztem be a könyvet. Eleinte egy erotikus részekkel átszőtt, nagy darab szingli nő szerelmi életére számítottam. Azt tudom hogy annak idején a Joy ajánlásában találtam meg. Pontosan nem emlékszem melyik részt emelték ki. De majd megkeresem és bemásolom.
Nagyon jó könyv ajánlom mindenkinek aki nem elégedett a testével. Jajj nem tudom ti hogy vagytok vele, de én ha befejezek egy könyvek akkor sajnálom. Szívesen visszatérnék a világába. De ez csak akkor lehetséges ha sorozatról van szó. DE sajna jelen esetben nem tudok róla hogy lenne-e folytatása a könyvnek. Pedig érdekelne hogy alakul a fő hő Cannie élete a későbbiekben.
A könyv lehetne egy tipikus szerelmi történet, egy olyan romantikus sztori mikor a hősnő a végén a könyv elején meg ismert pasi karjaiba omlik. De nem ez a könyv más mint a többi. Itt nem azt ismerjük meg hogy hogyan talált egymásra párnap alatt a pár /bár erről is van benne szó/ hanem azt hogy 3 év után a szerelem már nem feltétlen elég, ha nem vagyunk biztosak magunkban. Cannie egy kis szünetett kér barátjától Bruce-től. Bruce persze úgy gondolja itt vége a kapcsolatnak és 3 hónap múlva egy népszerű magazinban ír a lányól Jó az ágyban című rovatban Nagy darab nőt szeretnit címmel. A lány ezen teljesen kiakad. Barátjának ez a bemutatkozó cikke és nem hiszi el hogy ezt teszi vele. Teljesen kiborul és a parkolóban egy csúnya veszekedés utű szakítanak. A lány nem tud túl jutni volt barátján.
Sosem volt elégedett testével, és a cikk után még inkább úgy érzi le kell fogynia. Ezért el megy a Philadelphiai Egyetem Túlsúly és táplálkozási rendellenség ambulanciájára. Részt szeretne venni egy új gyógyszer kísérletében, hogy lefogyjon. Itt ismerkedik a kedves Dr. K.-val.
Cannie írónő, egy újságnál ír Hollywoodi tudósításokat. Munkahelyi van egy őskövület jellegű nő, aki szintén hasonló cikkel fogalakozik, de még Cannie a friss és fiatal hírességekre és újdonságokra specializálódik, addig Gaby gonosz kolléganője, kizárólag a régi filmsztárokra.
Egy riport alkalmával rájön, Hoolywoodban vannak normális emberek, át át múlatott éjszaka után pedig oda adja forgatókönyvét jó barátnőjének, hátha végre filmre viszik.
Cannie életében semmi sem úgy alakul mint ahogy az emberek elvárják és az normális lenne. De kitudja mi a normális nem?
Miután olyasmi történik életében ami az egészet megváltoztathatja nagy döntés elé néz. Továbbra sem tud túljutni a nagyra nőtt kisfiún Brucen miközben neki fel kell nőnie végleg hogy meghozza azokat a döntéseit amik meghatározzák jövőjét. Cannie 28 éves aköny elején. A végén pedig már 29. Van benne depresszió Kaliforniai kiruccanás, találkozás a tini rajongás tárgyával, szerelem, dráma, romantika, boldogság, és mélybe zuhanás. Barátok családi gondok, egy cuki kutya Cöfi. A csalódások és remények tengerében Cannie megismeri magát és rájön hogy néha nem árt segítséget kérni és bízni azokban akik szeretnek minket valamint hogy a megoldás néha az orrunk előtt van és mi nem vesszük észre.
Olvasás közben néha nevettem, hol sírva fakadtam volna, majd vidám voltam és összeszorult a szívem és volt amikor vigyorogtam mint a vadalma.
Remélem fel keltettem az érdeklődéseteket és ti is elolvassátok ezt könyvet. Mindenkinek csak ajánlani tudom, és akkor az én ajánlásom után következzen a könyvoldalak és a joy ajánlása.
Bookline:
Mi lehet annál szörnyűbb, mint amikor a pasink kövérnek tart? Például ha ezt még meg is írja egy népszerű női magazinban…
„Soha nem felejtem el azt a napot, amikor megtudtam, hogy a barátnőm nehezebb, mint én...
Véletlenül megtaláltam a fogyókúrás naplóját, amelyben feljegyezte, mikor mit evett, mit tervez enni ezután, és hogy megissza-e az előírt 2-3 liter folyadékot naponta. Ott volt a neve. Ott volt a fogyókúrás programban kapott azonosító száma. És ott volt a súlya is, amit, mivel úriember vagyok, nem fogok elárulni. Legyen elég annyi, hogy sokkolóan magas szám volt.
Tudtam, hogy C. nagydarab lány. Nagyobb, mint a tévében látott fürdőruhás modellek, vagy a vígjáték- és kórházi sorozatok légiesen karcsú szereplői. Egyértelműen nagyobb volt, mint bármelyik korábbi barátnőm.
A válla olyan széles, mint az enyém, a kezünk is majdnem egyforma méretű, és a mellétől a hasáig, a csípőjétől a combja domborulatáig csupa édes hullám és hívogató melegség volt. De mások társaságában már nem éreztem magam ilyen kellemesen mellette. A 178 centi magas C., akinek a felépítése leginkább egy nehézsúlyú díjbirkózóéra emlékeztetett, nem tudott észrevétlenül beleolvadni a tömegbe.
Nagydarab nőt szeretni bátor tett a mai világban – sőt, talán hiábavaló is. Mert hiába szerettem C.-t, tudtam, olyasvalaki iránt lángolok, aki nem hiszi el magáról, hogy megérdemli a szerelmet.”
Cannie Shapiro nem akar hinni a szemének, amikor meglátja, hogy a barátja, Bruce, akivel épp „szünetet tartanak”, ezt írta róla. Amúgy sincs túl jó passzban, az anyja ugyanis váratlanul bejelenti, hogy leszbikus, az egyik kolléganője állandóan fúrja a munkahelyén, ráadásul valóban van egy kis probléma a súlyával…
Egy igazi nő azonban nem hagyhatja ennyiben a dolgot. Cannie kétségbeesett fogyókúrába kezd, hogy visszaszerezze Bruce-t, és helyreállítsa a saját önbecsülését, ám ezzel olyan eseménysorozatot indít el, amely örökre megváltoztatja az életét…
Jennifer Weiner, a nagy sikerű Egy cipőben és Kismamák pácban szerzőjének első és egyik legsikeresebb műve, amellyel az egész világon berobbant az irodalmi köztudatba. Egy szórakoztató, intelligens, megható és humoros szingliregény azoknak, akik a kliséknél többre vágynak.
Joy:
Mondhatni hogy tapasztalt voltam. Bruce pedig... nem volt az. Érte néhány durva visszautasítás gimnazista korában, amikor még nagyon csúnya volt a bőre, és még nem jött rá, hogy bizonyos típusú lányok megbízhatóan buknak a fűre és a lófarokra. Amikor azon a bizonyos első estén megjelent nálam a hálózsákjával, kockás ingben nem volt már szűz, de még sosem volt igazi kapcsolata, és még soha nem volt szerelmes. Ő álmai asszonyát kereste, míg én, bár nem tiltakoztam volna ha összefutok a nagy Ő-vel, leginkább kedvességre és odafigyelésre vágytam... na jó, igazából szexre. Először a kanapéra ültünk, egymás mellett. Megfogtam a kezét. Hideg volt és nyirkos . Amikor szinte szórakozottan átkaroltam, az övéhez nyomtam a combomat, éreztem hogy remeg. Ez meghatott. Gyengéd és kedves akartam lenni. Mindkét kezét megfogtam, és lehúztam a kanapéról. - Dőljünk le - mondtam. Kézen fogva mentünk a hálószobába, ahol lefeküdt az ágyamra, tágra nyitott szemmel a sötétbe bámulva, egy kicsit úgy, mintha fogorvosi székben ülne. Felkönyököltem és hagytam, hogy néhány szabadon lógó hajtincsem az arcát simogassa. Amikor megcsókoltam a nyakát, olyan ijedten vette a levegőt, mintha megégettem volna, s amikor egy kézzel benyúltam az inge alá, és finoman simogattam mellszőrzetét, az általam hallott leggyengédebb hangon sóhajtotta: - Ó, Cannie!
De rettenetesen csókolt: öles nyelvcsapásokkal nyálazott össze, miközben ajkai az enyémet érintve mintha összeestek volna, és nekem nem maradt más, mint a foga s a bajusza. A keze merev és ügyetlen volt. - Ne mozdulj - suttogtam.
Ne haragudj- súgta vissza csalódottan. - Rosszul csinálom, ugye?
- Ssss - csitítottam, és ajkammal megint a nyakát kényeztettem azon az érzékeny területen., ahol véget ért a szakálla. Egyik kezemmel végigsimítottam a mellkasát, majd finoman a slicce körül játszadoztam. Semmi. Az oldalához nyomtam a mellem, csókoltam a homlokát, a szemháját, és az orra hegyét, majd újra megpróbáltam. Még mindig semmi. EZ különös volt. Úgy döntöttem, megtanítom neki, hogyan tud boldoggá tenni függetlenül attól, hogy van-e merevedése. Mélyen megérintett, ahogy ez a 185 centis, lófarkas fiú olyan arckifejezéssel feküdt ott, mintha éppen a kivégzésére várna. Lábaimat az övé köré fontam, megfogtam a kezét és becsúsztattam a bugyimba. A szemembe nézett, és elmosolyodott, amikor érezte, ilyen nedves vagyok. Oda vezettem, ahol jól esett, a tenyerembe fogtam a kezét, a testemhez nyomtam az ujjait, megmutattam neki, mit csináljon, és hagytam, hogy érezze, hogyan sóhajtok és nyögök, amikor elmegyek. Aztán újra a nyakába fúrtam az arcomat, majd ajkaimat a füléhez nyomtam. - Köszönöm - suttogtam. Sós ízt éreztem. Izzadtságot? Talán könnyet ? Sötét volt, nem láttam.
Így aludtunk el - én pólóban és bugyiban, köré fonódva, Bruce pedig félig kigombolt ingben, nadrágban és zokniban. Amikor a nap első sugarai beóvakodtak az ablakon, kinyitotuk a szemünket, egymásra néztünk, és úgy éreztük, mintha sokkal régebb óta ismernénk egymást. Mintha sose lettünk volna idegenek.
- Jó reggelt - suttogtam.
- Gyönyörű vagy - válaszolta.
Üdv: Bethliz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése